Hittan a gyakorlatban

"Hittanórát tartok, hogy csináljam?!?" avagy római katolikus hittanórák elméletből gyakorlatba való átültetése :)

ószövetségi istenkép-emberkép feladat – 11. osztály (16-17 éves) kat.isk. 2009. október 6.

Filed under: Szemléltessünk! — zituli @ 18:34
Tags: , , ,

Egy-egy idézetet kerestem, amelyben olvasható, hogy Jahwe és a zsidó nép milyen viszonyban voltak egymással.
A lapokat páros munkára osztottam ki, és 5 percet adtam rá.


A feladat “ellenőrzése” még 5-8 percet vitt el, amelyet úgy oldottam meg, hogy a kiosztott lapokon volt egy-egy szám (1-es lap, 2-es lap…) és megkérdeztem: kiknél van 1-es lap, és kértem, olvassák fel a válaszaikat, majd a viszonypárt (pl.  Pásztor-Nyáj) felírtam a táblára és így tovább.

Előnye volt ennek a feladatnak, hogy megismerkedtek ószövetségi szövegekkel, saját maguk kellett gondolkodjanak a szöveg üzenetén, tanulták a páros-munkát.
Hátrány volt, hogy mivel nem volt idő arra, hogy felolvassák vagy akármilyen más módon ismertessék a többiekkel, milyen szövegből dolgoztak, így mindenki csak egy szöveget ismert meg.

A viszonypárok a következőek:

Mit jelent Jahve Izraelnek, ill. mit jelent Izrael Jahvénak?

Mit jelent Jahve Izraelnek?

Mit jelent Izrael Jahvénak?

Pásztorom Nyájam
Anyám, Atyám Gyermekem
Férj, feleség, vőlegény, menyasszony Férj, feleség, vőlegény, menyasszony
Istenem Választott népem
Királyom Szent, papi népem
Szabadítóm Felszabadított népem
Uram Szolgám
Teremtőm Ember

Mindegyik idézetet egy-egy A4-es lapra nyomtattam (természetesen csak az idézetet magában!) és alatta a következő kérdéseket kellett megválaszolják:

  • Milyennek látom itt Istent?
  • Milyen jellemző tulajdonságai vannak?
  • A nép, a zsidóság hogy jelenik meg ebben a szövegben? Milyen viszonyban van Istennel? Milyen szavakat használ Isten a népre?

Pásztorom

Ter 48.16
“Isten, akinek színe előtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, az angyal, aki kivezetett minden szükségemből, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön.”

Zsolt 23.1
(Dávid zsoltára.) Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,
Zsolt 23.2
zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel
Zsolt 23.3
és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.
Zsolt 23.4
Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad.
Zsolt 23.5
Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted.
Zsolt 23.6
Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.

Vőlegény – menyasszony

Iz 62.4
Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: “én gyönyörűségem”, és országodat: “menyasszony”, mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy.
Iz 62.5
Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.

Népem Kiv 3.6
Azután így folytatta: “Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.
Kiv 3.7
Az Úr pedig így szólt: “Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését.
Kiv 3.8
Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére.

Választott nép – Isten

MTörv 4.32
Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre – vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?!
MTörv 4.33
Hallotta-e valamelyik nép is a lángok közül az élő Istent beszélni, ahogyan te hallottad, és életben maradt-e?
MTörv 4.34
Vagy jött-e valaha is (máskor) Isten, hogy egy más nép közül népet vezessen ki, megpróbáltatásokkal, jelekkel és csodákkal, háborúsággal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy csapásokkal, ahogy az Úr, a ti Istenetek veletek tette Egyiptomban a szemetek láttára?
MTörv 4.35
Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: az Úr az igaz Isten, nincs más rajta kívül.
MTörv 4.36
Az égből hallatta szavát, hogy tanítson; a földön hatalmas tüzet mutatott, és a lángok közül hallottad a szavait.
MTörv 4.37
Mert szerette atyáidat és kiválasztotta utánuk utódaikat. Hatalmával kivezetett – saját maga! – Egyiptomból,
MTörv 4.38
és elűzött nálad nagyobb és erősebb népeket, csak hogy oda vezéreljen, csak hogy örökségül adja neked az országot, amint (ez) ma (bekövetkezett).
MTörv 4.39
Tudd meg hát, és vésd szívedbe, hogy az Úr az (igaz) Isten fönn az égen és lenn a földön, senki más!
MTörv 4.40
Tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket ma parancsul adok neked, hogy jól menjen a sorod, s majd utánad gyermekeidnek is, és sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökre neked ad!

Szerető Isten (házasság)

Oz 2.16
Ezért majd magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába, s a szívére beszélek.
Oz 2.17
Visszaadom neki szőlőskertjeit, Ákor völgyét, mint reménye csillagát, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, mint akkor, amikor feljött Egyiptom földjéről.
Oz 2.18
Azon a napon – mondja az Úr – így szólít majd engem: “Férjem!” És nem mondja nekem: “Baalom!”
Oz 2.19
Nem hagyom, hogy a Baalok nevét ajkára vegye, ne is emlékezzék többé a nevükre.
Oz 2.20
Azon a napon a kedvéért szövetséget kötök a mező vadjával, a magasban szárnyaló és a földön csúszó állatokkal; eltüntetem az országból az íjat, a kardot, a háborút, és zavartalan nyugalmat biztosítok nekik.
Oz 2.21
Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel.
Oz 2.22
Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat.
Oz 2.23
Azon a napon válaszolok – mondja az Úr -, válaszolni fogok az égnek, és az válaszol a földnek.
Oz 2.24
A föld is válaszol a gabonának, a bornak, az olajnak, azok pedig válaszolnak Jiszreelnek.
Oz 2.25
Elültetem az országban, “Nincs irgalom”-nak meg irgalmazok, “Nem népem”-nek meg így szólok: “Népem vagy!” Ő meg azt mondja majd: “Én Istenem!”

Atyám-gyermekem

Oz 11.1
Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat.
Oz 11.2
De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baaloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot.
Oz 11.3
Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem.
Oz 11.4
Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki.
Oz 11.5
Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni.
Oz 11.6
Kard járja be városait, megöli gyermekeit, és elpusztítja erődeit.
Oz 11.7
Népem gyönge a hűtlenség miatt, Baalt hívják segítségül, de az nem emeli fel őket.
Oz 11.8
Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg.
Oz 11.9
Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást.
Oz 11.10
Az Urat fogják követni, aki úgy fog majd ordítani, mint az oroszlán; igen, ordítani fog, és fiai elősietnek nyugatról.
Oz 11.11
Mint a madár, elősietnek Egyiptomból, mint a galamb, Asszíria földjéről, és visszatelepítem őket házaikba – mondja az Úr.

Papi nép – szent népem

Kiv 19.3
Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyről így szólt hozzá: “Ezt közöld Jákob házával: és hirdesd Izrael fiainak.
Kiv 19.4
Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz.
Kiv 19.5
Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém.
Kiv 19.6
Papi királyságom és szent népem lesztek. Ezeket a szavakat add tudtára Izrael fiainak.”
Kiv 19.7
Mózes elment és összehívta a nép véneit, s közölte velük mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott.
Kiv 19.8
Az egész nép egy szívvel válaszolt: “Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol.” Mózes megvitte az Úrnak a nép feleletét.

Szabadító Isten

Iz 43.8
Lépjen elő a nép, amelynek van szeme, mégis vak, és bár van füle, mégis süket.
Iz 43.9
Gyűljenek egybe a nemzetek, és a népek gyülekezzenek össze. Ki hirdetett ilyet valaha közülük, és ki adhatta volna tudtunkra a rég volt dolgokat? Hozzák elő tanúikat, hogy bizonyítsák igazukat, s így, aki hallja őket, azt mondhassa: Úgy van!
Iz 43.10
Magatok vagytok a tanúim – mondja az Úr, a szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy az emberek megtudják és higgyenek nekem, és megértsék, hogy én vagyok. Előttem isten nem alkottatott, és utánam sem támad soha.
Iz 43.11
Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító.
Iz 43.12
Én hirdettem előre és hoztam szabadulást, én nyilatkoztattam ki, amikor még nem volt idegen isten körötökben. Ti vagytok a tanúim – mondja az Úr.
Iz 43.13
Én vagyok az Isten, öröktől fogva én vagyok. Nincs senki, aki elkerülhetné kezemet. S ha valamit teszek, ki változtathatja meg?
Iz 43.14
Ezt mondja az Úr, a ti Megváltótok, Izrael Szentje: Elküldök értetek Babilonba, leverem a börtönök zárait, és a káldeusok jajkiáltásban törnek ki.
Iz 43.15
Én vagyok az Úr, a ti Szentetek; Izrael Teremtője, a ti Királyotok.

Advertisements
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s